A HIM visszatért - teljes erővel és keményebben, miint legutóbb! Legutóbbi albumuk, a Deep Shadows & Brilliant Highlights másfél éve jelent meg. Negyedik albumuk Love Metal címmel hamarosan a boltokba kerül. Március 8-án a hamburgi Grosse Freiheitben léptek fel. Ez a koncert volt az új lemez hivatalos bemutatója. Hogy mért pont Hamburgban? Ville így indokolja: "Az én ötletem volt, hogy itt legyen. Szeretem a Grosse Freiheitet, kedvelem a Scandia Bart és Timot, a hely tulajdonosát. Egyszerűen klassz az egész."
Első ízben játszották élőben az új album mind a tizenkét dalát. Aki a HIMet sosem szerette, valószínűleg ezután sem fogja, de akinek a legutóbbi album túl lágy lett, a Love Metallal biztos elégedett lesz. Élőben legalábbis igen bekeményítettek a srácok, és mindjárt az első dal, a Buried Alive By Love egyike az eddigi legkeményebb HIM daloknak. Hiába várta bárki is balladák tömkelegét. Még a kislemeznek kimásolt Funeral of hearts is igen erőteljesen szólt. A srácok nagy élvezettel játszottak, és a közönség nem is engedte el őket ráadás nélkül.
"Nagyszerű!" - Ville így kommentálta a koncertet este a szaunában, ahol akkor átlagos volt a hőmérséklet. Mivel a koncert után a Scandia Barban ünnepeltek - és egy igazi skandináv bárban szauna is van. Bam Magera is, aki a Jackass című MTV-sorozat egyik bolondja, igencsak ünnepelt. Ő volt a Buried Alive By Love videó producere.
A finnek három napon belül harmadszor ünnepeltek ebben a kocsmában. Ville jelmondata: "Addig inni, amíg Bam már nem bír többet." 10 vagy 20 sör? Mennyi elég ahhoz, hogy kifeküdjön? "Nem, sohasem fekszem a padlón. Megiszok 20 üveggel és lefekszek aludni."
Bár Ville vasárnap még kocsmatúrázott, hétfőn már fit volt és igazán sok mondanivalója volt az interjún.
Mennyire izgultatok a szaombati fellépés előtt? Végülis most játszottátok élőben először az új dalokat, és a közönség a Funeral Of Heartson kívül egyet sem ismert közülük.
Elég ideges voltam, de tényleg jól sikerült. Az emberek érdeklődve hallgatták az új anyagot és láthatóan élvezték. És ez nagyszerű. Mi magunk sem voltunk éppen nyugodtak a fellépés előtt, hiszen először játszottuk el az új albumot élőben az elejétől a végéig. Ezenkívül már elég rég álltunk színpadon.
Hiányoztak a koncertek?
Egy kicsit igen. De nem annyira rajongok a koncertezésért. Egyszerűen hozzátartozik az egészhez.
Tudtad egyáltalán a Scandia Barban az aftershow partyt élvezni vagy legszívesebben inkább kipihented volna magad?
Rengeteg ember volt ott, akiket egyáltalán nem ismertem. Ez is elég furcsa volt. A bár-részben sokkal több hely volt, mint a szaunában. Nem volt könnyű kikapcsolódni, de sokat hülyéskedtünk - főleg Bammel. Igazán jó barátom.
Bam készítette a Buried Alive By Love videót, itt van Hamburgban és a promóciós turnéra is el fog kísérni. Úgy látszik jó barátok vagytok.
Már néhány éve ismerem.Véletlenül alakult így. Tudod ő deszkás, és egyszer Finnországba jött és megvette a Razorblade Romance-t, mivel néhány magazin címlapján látta a képemet. Ez a Join Me idejében történt. Beleszeretett az albumba és a barátnőjével eljött az amszterdami koncertünkre. Ott még nem találkoztunk, de amikor Londonban játszottunk hátrajött a backstage-be. Így kezdődött. A Jackass meg a deszkás dolgok miatt egy csomót utazik és párszor Helsinkiben is volt. Így fejlődött ez a barátság.
A Jackass elég jó és elég bolond. Mikor csatlakozol majd?
Remélhetőleg soha. Vicces, de... Habár - sosem lehet tudni. Majd elválik. A Jackassból mindenki elég kedves. Johny Knoxville nagyszerű. Steve-o kitűnő... Mind jók, tényleg, ami őszintén szólva engem egy kicsit meglepett. Azt hittem, hogy arrogánsak, nagyképűek. De úriemberek - mindamellett rossz szokásokkal.
A Funeral Of Hearts klipje már pár napja megy a zenetévéken. Milyen volt a forgatás, stresszes, vagy tudtad élvezni a természetet?
Élveztem, mivel Stefan Lindfors, aki egy finn tervező, nagyon jó rendező. Ő úgy tud 20 percig beszélni, hogy közben nem válik unalmassá. Az eredmény az ő műve és nem a miénk. Számomra igazán szép forgatás volt, mivel még soha nem voltam Finnország északi részén. Norvégia is igazán szép. Ott forgattuk a jeges-tengeri jelenetet, ahol az evezőscsónakban ülök. Élmény volt, bár -40 fok iszonyú hideg.
Beszéljünk az új albumról, a Love Metalról. Az első szám, a Buried Alive By Love egyike a leggyorsabb és legkeményebb számaitoknak. Szinte teljesen a Funeral Of Hearts ellentéte.
Igen, éppen ez volt a szándékunk. Egy album legyen egyfajta dráma, mi albumokat készítünk, nem kislemezeket. Számomra a Funeral Of Hearts a legjobb dal, amit valaha írtam. Van benne valami klasszikus vonás. A refrén olyan, mint egy himnusz. Gitáron vagy zongorán is el lehet játszani a dalt, és egyszerűen működik!
Olyan, mintha ezzel a két dallal meg akarnátok mutatni, hogy az album többi dala milyen határok között mozog.
Nem, tulajdonképpen nem így van. Az első dal baromi kemény és utána ki akarjuk pihenni magunkat. Ez az ellentét az album elején érdekes lehet azoknak, akik először hallgatják a cdt. Először egy kemény szám csapja meg a füledet, aztán pedig egy klasszikusabb HIM dal.
Az album nagyon dinamikus, vagy jobban mondva minden dalban vannak erőteljes elemek. Nincs egy teljesen nyugodt szám sem.
A számból vetted ki a szót. Én is így gondolom. Nem úgy akartuk, mint a Razorblade Romance-on, ahol egy kemény dalt egy lassú követ. Erőteljesebbre akartam az albumot és pont úgy, ahogy mondtad. Minden dalban megvan a kettősség: szerelem és metal. Ezért Love Metal az album címe.
Mikor dolgozni kezdtetek az új albumon mennyire tudtátok milyen irányba menjetek?
Volt egy alapötletünk és ez folyamatosan változott, ahogy egyre több ember vett részt a munkában: mi öten vagyunk a bandában, aztán ott van a producer, a keverő... Elégedett vagyok a végeredménnyel. Szerintem ez az év legjobb albuma.
Mikor jönnek a legjobb dalötleteid? Vannak, akiknek a wcn jön meg az ihletük...
Szeretkezés után. Egyértelműen! Tényleg ez számomra a legjobb időpont. Lehet, hogy szörnyű, de szex után mindig dalolnom kell. Nem ilyen Pavarotti stílusban, de fekszem az ágyban és működni kezd a dolog.
Vannak dalok, amiket kedvelünk, vannak, melyeket imádunk és vannak olyanok, melyektől remegni kezd a gyomrunk. Számomra a Fortress Of Tears ilyen.
Nagyon szeretem a Fortress Of Tears szövegét. Ez a legegyszerűbb az albumon, de nagyon tetszik az alapötlet. Erődöt építesz könnyekből – és ezt a gondolatot imádom. Egy erőd olyan, mint egy biztos égbolt vagy egy kikötő, de ha könnyekből építették más jelentést kap. Már maga a cím, Fortress Of Tears gyönyörű. Egy kapcsolatban mindig van vér, veríték és könnyek. Nem csak napsütés.
A kedvenceim egyébként a Sweet Pandemonium és a The Path.
A The Path epikus.
Igen, ez igaz. Az volt a háttere, hogy eddig minden album utolsó dala valahogy kilógott a többi közül. A The Path-ban van valami Cat Stevensből, és ezért szeretem. Népies és szeretem a refrént és a szövegét. Igazán büszke vagyok rá.
I walk through the darkness of…
Klasszkus hangvételű.
Miért döntöttetek úgy, hogy megint Hiilivel, az első album producerével fogtok dolgozni?
Hiili jó barátom és kitűnő munkát végez. Ha új emberekkel találkozol, új producerekkel, sosem tudhatod mi lesz a végeredmény. Ez olyan, mint mikor a McDonaldsban fizetsz 20 Eurot és nem tudod, mit fogsz enni. El akartuk kerülni az ilyen helyzeteket. A nagyobb élmény a mixelés volt Tim Palmerrel, vele előtte még nem dolgoztunk. Nagyszerű brit úriember, aki az USÁban él. Ő volt az első, aki egy albumunkat keverte és rögtön teljesen megértette, hogy miről szól a zenénk. Furcsa volt, mivel tényleg csak a legkisebb részletekről kellett beszélnünk. Még csak nem is kellett a helyszínen lennünk – napi 20 percet voltunk a stúdióban. Remélem Timnek is tetszett, mert szívesen dolgoznék vele újra.
Burton mennyire befolyásolta a dalokat? Neki klasszikus zenei tanulmányai vannak.
Igen, pontosan, innen vannak a legjobb zongorás részek. Ez legjobban a The Sacramentben hallható. Csak annyit kellett neki mondani, hogy játszd úgy, ahogy egy klasszikus zenész játszaná. Burton kitűnő zenész, kiismeri magát elméleti és gyakorlati téren is. Ez persze klassz. Vicces, mivel már a legeslegelső fellépésünkön is velünk játszott, de mivel egy teljesen másik együttes tagja volt, nem tudtuk meggyőzni, hogy szálljon be a HIMbe. Mikor Juska kilépett, Migé felhívta, hogy „Most Rád van szükségünk.” Ez egy kör, ami most bezárult.
Ősszel turnéra indultok, ugye?
Így tervezzük. Először augusztus végéig annyi fesztiválra elmegyünk, amennyire csak bírunk. Szeptemberben kipihenjük magunkat és október 1-én Finnországban kezdjük a turnét néhány koncerttel. A többi még nincs megtervezve.
Igaz, hogy kisebb helyeken akartok fellépni, mint a legutóbbi turnén?
Mindenképpen olyan nagyságú helyeken akarunk fellépni, mint a Grosse Freiheit. Ha az album jól fogy és sokan akarnak látni minket inkább két este játszunk ugyanazon a helyen, mint egyszer egy nagyobban. Különben elveszik az intimitás és az szar. Legutóbb Hamburgban a sportcsarnokban léptünk fel – nem volt rossz. Jó nagy csarnokokban fellépni, de közben elveszik valami. Nem lehet jó vagy rossz részre osztani, ez valami más. Intimebb klubok, nem nagy csarnokok – Németországban és bárhol máshol!
Szövegeid fő témája a szerelem. Mit jelent számodra ez a szó? Mi jut rögtön az eszedbe?
A barátnőm. Ő a kedvesem (sweatheart). A szerelem nem azt jelenti, hogy vegyünk be egy tablettát és szeressük egymást. Az egymás iránti tiszteletről szól. Tisztelet magaddal szemben és a megértés képessége. Az ember csak egy a sok közül, de van valami, ami összetart minket. A szerelem, vagy a szerelem hiánya mindennek az oka, amit teszünk. Az embernek meg kell értenie önmagát, de ez nem könnyű és gyakran egész életen át tart.
És legtöbbször a végén sem sikerül.
Az utazás legtöbbször érdekesebb, mint maga a célbaérés. Mikor gyerekként valahova utazol a szüleiddel, valahova repülsz, az mindig klassz. De amikor ott vagy…
Beszéljünk az amerikai piacról: már aláírtátok a szerződést az Universallal?
Igen, áll az alku. Piacra fognak dobni valamit, de még nem biztos, hogy mit és mikor. A Razorblade Romance-ról volt szó. Meglátjuk mi lesz. Persze elég hülyén néz ki, hogy az USÁban már van egy HIM nevű banda. Velük már voltak problémáink. De még mindig reménykedünk, hogy használhatjuk a nevüket.
Mi volt Finnországban?
Ezt nehét megmondani, mivel ott születtem, az egész családom ott él. Imádom Helsinkit – olyan, mint egy skandináv Los Angeles. A tenger a legszebb hely, ahová menni lehet. A barátnőm kezét fogni, felmenni egy hegyre és a tengerre nézni – ez csodálatos. Helsinki különösen nyáron szép. Az emberek kimozdulnak otthonról. A finnek olyanok, mint a medvék. A állatok téli álmot alszanak és ez a finneknél is hasonló. Télen nem különösebben aktívak, de amikor előbújik a nap mindenhol ott vannak. Ez nagyon mulatságos. Férfiakat lehet látni sortban, felső nélkül, amint söröznek és megnézik a nőket.
Az embernek vannak álmaik, reményaik és vágyaik – mik a tieid?
Remélem nem lesz háború, de ahogy állnak a dolgok, az Úr nem hallgat rám. Ami a bandát illeti: remélem, hogy még sokáig együtt leszünk, jól fogjuk érezni magunkat, dalokat írunk és lesznek emberek, akik szeretik a zenénket. Most tényleg boldog vagyok. Szép lenne, ha ez sokáig így maradna.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
